Ugrás a tartalomhoz

Olaszország az Eurovíziós Dalfesztiválokon

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Olaszország
Adatok
Műsorsugárzó
Nemzeti döntő1956–1966, 1972, 1997, 2011–2013, 2015–
Belső kiválasztás1967–1971, 1973–1980, 1983–1985, 1987–1993, 2014
Részvételek és eredmények
Részvételek48
Első részvétel1956
Legjobb eredmény1. (1964, 1990, 2021)
Legrosszabb eredményutolsó (1966)
RendezésekNápoly 1965
Róma 1991
Torinó 2022
Összpontszám a döntőkben 2004 óta3389 (3.)
Külső hivatkozások
HonlapA RAI eurovíziós honlapja
Olaszország profilja a eurovision.tv-n
Sablon • Wikidata • Segítség

Olaszország negyvennyolc alkalommal vett részt az Eurovíziós Dalfesztiválon.

Az olasz műsorsugárzó a Radiotelevisione Italiana, amely 1950-ben alapító tagja volt az Európai Műsorsugárzók Uniójának, és az első, 1956-os versenyen debütált.

Olaszország eddig három alkalommal, 1964-ben, 1990-ben és 2021-ben aratott győzelmet.

Története

[szerkesztés]

Évről évre

[szerkesztés]

Olaszország egyike annak a hét országnak, melyek részt vettek a legelső, 1956-os Eurovíziós Dalfesztiválon.

Egyszer, 1966-ban végeztek az utolsó helyen, a többi alkalommal mindig az első tízben, vagy annak közelében végeztek. Kétszer tudták megnyerni a versenyt, 1964-ben és 1990-ben. Az 1965-ös versenynek Nápoly, az 1991-esnek Róma adott otthont.

A RAI 1981-ben visszalépett a versenytől a helyi érdeklődés hiányára hivatkozva, de két kihagyott verseny után újból neveztek. Nem vettek részt 1986-ban, illetve 1994 és 1996 között sem. 1997-ben ismét részt vettek, de ezután az olasz tévé a visszalépés mellett döntött. Tizenhárom kihagyott verseny után a Düsseldorfban rendezendő 2011-es versenyre benyújtotta jelentkezését az olasz köztelevízió.[1] Olaszország visszatérésével az addigi Négy Nagy, Öt Nagyra bővült. Az országot Raphael Gualazzi képviselte, miután megnyerte a Sanremói Dalfesztivál Giovanni kategóriáját.[2] Visszatérésük sikeresen zárult, a Madness of Love a második helyen végeztek a döntőben. 2012-ben a kilencedik, 2013-ban pedig a hetedik helyen végeztek. Visszatérésük óta 2014-ben fordult elő először, hogy nem lettek top 10-esek: ekkor a huszonegyedik helyen zártak. A 2015-ös versenyt ismét sikerrel zárták, hiszen az Il Voloval harmadikok lettek. 2016-ban a tizenhatodik, míg 2017-ben a hatodik helyen zárták a versenyt – annak ellenére, hogy Francesco Gabbani dalát nagy esélyesként tartották a győzelemre. 2018-ban ötödikként végeztek, majd 2019-ben négy év után ismét a legjobb háromban, a második helyen zártak Mahmooddal.

A torinói verseny színpada

2020-ban Diodato képviselte volna az országot, azonban március 18-án az Európai Műsorsugárzók Uniója bejelentette, hogy 2020-ban nem tudják megrendezni a versenyt a COVID–19-koronavírus-világjárvány miatt.[3] Az olasz műsorsugárzó jóvoltából végül az énekes nem kapott újabb lehetőséget az ország képviseletére a következő évben. Helyettük a Måneskin rockegyüttes képviselte az országot, akik végül megnyerték a rotterdami versenyt.[4] Zitti e buoni című daluk a szakmai zsűritől 206 pontot, míg a nézői szavazáson 318 pontot gyűjtöttek össze, így összesen 524 ponttal tudtak győzni.[5] A következő évben Torino adott otthont a dalfesztiválnak.[6] A hazai rendezésű versenyen Mahmood és Blanco versenyeztek az olasz színben, akik hatodikak lettek. 2023-ban ismét Marco Mengoni versenyzett Olaszország színeiben, aki tíz év után tért vissza a dalfesztiválra. A döntőben negyedik helyezett lett, csupán 13 ponttal lemaradva a dobogós helyről.

Nyelvhasználat

[szerkesztés]

Olaszország eddigi negyvennyolc versenydalából negyvenkettő olasz nyelvű, egy nápolyi nyelvű, és öt angol és olasz kevert nyelvű volt.[7]

A dalverseny első éveiben nem vonatkozott semmilyen szabályozás a nyelvhasználatra. 1966-tól az EBU bevezette azt a szabályt, hogy mindegyik dalt az adott ország egyik hivatalos nyelvén kell előadni, vagyis Olaszország indulóinak olasz nyelven. Ezt a szabályt 1973 és 1976 között rövid időre eltörölték. Ekkor a szabad nyelvhasználatot kihasználva 1976-ban egy olasz- és angol nyelvű részeket is tartalmazó dallal neveztek. 2011-es visszatérésükkor ismét angol és olasz kevert nyelvű dallal neveztek, ahogy a következő évben is. A következő években ismét teljes egészében olasz nyelvű dalokat indítottak, egy kivétellel: Francesca Michielin 2016-os dala félig olasz, félig angol nyelven hangzott el.

1984-es daluk tartalmazott néhány német nyelvű szót, 1990-es daluk két többször ismételt angol szót, míg 2019-es daluk teljes egészében olaszul hangzott el, de tartalmazott arab nyelvű részleteket.

Nemzeti döntő

[szerkesztés]

1956 és 1966 között az olasz nemzeti döntő az Eurovíziós Dalfesztivál létrehozásának ötletét is adó Sanremói Dalfesztivál volt. A győztes dalt – 1956-ban az első két helyezettet – automatikusan benevezték a nemzetközi versenyre.[8]

1966 után ez már nem volt jellemző, a RAI belső döntéssel választotta ki az indulót. Azonban a Sanremói Dalfesztivál továbbra is fontos volt, többször is az adott évi verseny győztesét nevezték, de egy másik dallal. 2013 előtt kétszer fordult elő, hogy az olasz fesztivál győztesével neveztek a versenyre: 1972-ben és 1997-ben. 2011-ben a fesztivál "Giovani" (fiatalok) kategóriájának győztesével neveztek. 2013 óta (2014 és 2016 kivételével) minden évben a Sanremói Dalfesztivál győztese képviselte Olaszországot a dalversenyen.

Résztvevők

[szerkesztés]
Év Előadó Dal Magyar fordítás Döntő Pontszám Elődöntő Pontszám
1956 Franca Raimondi Aprite le finestre Nyisd ki az ablakokat Nincs adat Nem volt elődöntő
Tonina Torrielli Amami se vuoi Szeress, ha akarsz
1957 Nunzio Gallo Corde della mia chitarra A gitárom húrjai 6. 7
1958 Domenico Modugno Nel blu dipinto di blu Kékre színezett kékben 3. 13
1959 Domenico Modugno Piove (Ciao, ciao bambina) Esik az eső (Szia, szia kedvesem) 6. 11
1960 Renato Rascel Romantica Romantikus 8. 5
1961 Betty Curtis Al di là Azon túl 5. 12
1962 Claudio Villa Addio, addio Viszlát, viszlát 9. 3
1963 Emilio Pericoli Uno per tutte Egy mindenkiért 3. 37
1964 Gigliola Cinquetti Non ho l’età Nem vagyok elég idős 1. 49
1965 Bobby Solo Se piangi, se ridi Ha sírsz, ha nevetsz 5. 15
1966 Domenico Modugno Dio, come ti amo Istenem, mennyire szeretlek 17. 0
1967 Claudio Villa Non andare più lontano Ne menj messzebb 11. 4
1968 Sergio Endrigo Marianne Marianna 10. 7
1969 Iva Zanicchi Due grosse lacrime bianche Két nagy fehér könny 13. 5
1970 Gianni Morandi Occhi di ragazza Női szemek 8. 5
1971 Massimo Ranieri L'amore è un attimo A szerelem egy pillanat 5. 91
1972 Nicola di Bari I giorni dell'arcobaleno A szivárvány napjai 6. 92
1973 Massimo Ranieri Chi sarà con te Ki lesz veled 13. 74
1974 Gigliola Cinquetti Sì Igen 2. 18
1975 Wess és Dori Ghezzi Era Ez volt 3. 115
1976 Al Bano & Romina Power We'll Live It All Again Mindent át fogunk élni újra 7. 69
1977 Mia Martini Libera Szabadon 13. 33
1978 Ricchi e Poveri Questo amore Ez a szerelem 12. 53
1979 Matia Bazar Raggio di luna Holdfény 15. 27
1980 Alan Sorrenti Non so che darei Nem tudom, mit adhatnék 6. 87
1983 Riccardo Fogli Per Lucia Lucának 11. 41
1984 Alice és Franco Battiato I treni di Tozeur Tozeur vonatai 5. 70
1985 Al Bano & Romina Power Magic Oh Magic Varázslat, ó varázslat 7. 78
1987 Umberto Tozzi és Raf Gente di mare A tenger népe 3. 103
1988 Luca Barbarossa Vivo (Ti scrivo) Élek (Neked írok) 12. 52
1989 Anna Oxa és Fausto Leali Avrei voluto Azt akartam volna 9. 56
1990 Toto Cutugno Insieme: 1992 Együtt: 1992 1. 149
1991 Peppino di Capri Comme è ddoce 'o mare Milyen édes a tenger 7. 89
1992 Mia Martini Rapsodia Rapszódia 4. 111
1993 Enrico Ruggeri Sole d'Europa Európa Napja 12. 45
1997 Jalisse Fiumi di parole Szavak folyamai 4. 114
2011 Raphael Gualazzi Madness of Love A szerelem bolondsága 2. 189 Az Öt Nagy tagja
2012 Nina Zilli L’amore è femmina (Out of Love) A szerelem egy nő (Szeretetből) 9. 101
2013 Marco Mengoni L’essenziale A lényeges 7. 126
2014 Emma La mia città Az én városom 21. 33
2015 Il Volo Grande amore Nagy szerelem 3. 292
2016 Francesca Michielin No Degree of Separation Nincs szintje az elszigeteltségnek 16. 124
2017 Francesco Gabbani Occidentali’s Karma A nyugati ember karmája 6. 334
2018 Ermal Meta és Fabrizio Moro Non mi avete fatto niente Ti semmit sem tettetek 5. 308
2019 Mahmood Soldi Pénz 2. 472
2020 Diodato Fai rumore Kelts zajt! Elmaradt a verseny
2021 Måneskin Zitti e buoni Csendes és jó 1. 524
2022 Mahmood és Blanco Brividi Libabőr 6. 268
2023 Marco Mengoni Due vite Két élet 4. 350
2024 Angelina Mango La noia Az unalom 7. 268
2025

Visszaléptetett indulók

[szerkesztés]
Év Előadó Dal Magyar fordítás
1967 Claudio Villa Non pensare a me Ne gondolj rám
2012 Nina Zilli Per sempre Örökké

Szavazástörténet

[szerkesztés]

1957–2024

[szerkesztés]

Olaszország a következő országoknak adta a legtöbb pontot a döntőben:

Hely Ország Pont
1.  Franciaország 158
2.  Egyesült Királyság 142
3.  Írország 131
4.  Svájc 129
5.  Spanyolország 128
6.  Ukrajna 115
7.  Németország 111
8.  Izrael 100
9.  Norvégia 100
10.  Svédország 100

Olaszország a következő országoktól kapta a legtöbb pontot a döntőben:

Hely Ország Pont
1.  Spanyolország 278
2.  Svájc 255
3.  Portugália 246
4.  Málta 240
5.  Franciaország 210
6.  Albánia 198
7.  Finnország 197
8.  Belgium 175
9.  Ausztria 173
10.  Németország 162

Olaszország még sosem adott pontot a döntőben a következő országoknak: Fehéroroszország és Montenegró.

Olaszország még sosem kapott pontot a döntőben Marokkótól.

Olaszország a következő országoknak adta a legtöbb pontot az elődöntőben:

Hely Ország Pont
1.  Moldova 84
2.  Ukrajna 79
3.  Albánia 62
4.  Románia 60
5.  Izrael 54
6.  Norvégia 45
7.  Dánia 41
8.  Málta 40
9.  Lengyelország 39
10.  Svédország 37

Olaszország még sosem adott pontot az elődöntőben a következő országoknak: Szlovákia és Törökország.

Rendezések

[szerkesztés]
Év Város Helyszín Műsorvezető(k)
1965  Olaszország, Nápoly Sala di Concerto della RAI Renata Mauro
1991  Olaszország, Róma Studio 15 di Cinecittà Gigliola Cinquetti, Toto Cutugno
2022  Olaszország, Torino Pala Alpitour Laura Pausini, Alessandro Cattelan, Mika

Háttér

[szerkesztés]
Év Rendező Kommentátor Pontbejelentő
1956 svájci Lugano Bianca Maria Piccinino Nem volt
1957 német Frankfurt am Main Nunzio Filogamo
1958 holland Hilversum Fulvia Colombo
1959 francia Cannes Enzo Tortora
1960 brit London Giorgio Porro
1961 francia Cannes Corrado Mantoni
1962 luxemburgi Luxembourg Renato Tagliani
1963 brit London
1964 dán Koppenhága Rosanna Vaudetti
1965 olasz Nápoly Daniele Piombi
1966 luxemburgi Luxembourg Enzo Tortora
1967 osztrák Bécs Mike Bongiorno
1968 brit London
1969 spanyol Madrid
1970 holland Amszterdam Enzo Tortora
1971 ír Dublin Nem volt
1972 brit Edinburgh
1973 luxemburgi Luxembourg
1974 brit Brighton Rosanna Vaudett Anna Maria Gambineri
1975 svéd Stockholm Silvio Noto
1976 holland Hága Rosanna Vaudett
1977 brit London Mariolina Cannuli
1978 francia Párizs Rosanna Vaudett
1979 izraeli Jeruzsálem Paola Perissi
1980 holland Hága Michele Gammino Mariolina Cannuli
1981–1982 Nem vettek részt és nem közvetítették a versenyt
1983 német München Paolo Frajese Paola Perissi
1984 luxemburgi Luxembourg Antonio De Robertis Mariolina Cannuli
1985 svéd Göteborg Rosanna Vaudetti Beatrice Cori
1986 norvég Bergen Nem vettek részt és nem közvetítették a versenyt
1987 belga Brüsszel Rosanna Vaudett Mariolina Cannuli
1988 ír Dublin Daniele Piombi
1989 svájci Lausanne Gabriella Carlucci Peppi Franzelin
1990 jugoszláv Zágráb Peppi Franzelin Paolo Frajese
1991 olasz Róma Nem volt Rosanna Vaudett
1992 svéd Malmö Peppi Franzelin Nicoletta Orsomando
1993 ír Millstreet Ettore Andenna Peppi Franzelin
1994–1996 Nem vettek részt és nem közvetítették a versenyt
1997 ír Dublin Ettore Andenna Peppi Franzelin
1998–2002 Nem vettek részt és nem közvetítették a versenyt
2003 lett Riga Fabio Canino és Paolo Quilici Nem vettek részt
2004–2010 Nem vettek részt és nem közvetítették a versenyt
2011 német Düsseldorf Bob Sinclar (döntő)
Raffaella Carrà (összes adás)		 Raffaella Carrà
2012 azeri Baku Federica Gentile (elődöntők)
Filippo Solibello és Marco Ardemagni (döntő)		 Ivan Bacchi
2013 svéd Malmö Federica Gentile (elődöntők)
Filippo Solibello, Marco Ardemagni és Natasha Lusenti (döntő)		 Federica Gentile
2014 dán Koppenhága Marco Ardemagni és Filippo Solibello (elődöntők)
Linus és Nicola Savino (döntő)		 Linus
2015 osztrák Bécs Marco Ardemagni és Filippo Solibello (elődöntők)
Federico Russo és Valentina Correani (döntő)		 Federico Russo
2016 svéd Stockholm Marco Ardemagni és Filippo Solibello (elődöntők)
Flavio Insinna és Federico Russo (döntő)		 Claudia Andreatti
2017 ukrán Kijev Andrea Delogu és Diego Passoni (elődöntők)
Flavio Insinna és Federico Russo (döntő)		 Giulia Valentina
2018 portugál Lisszabon Carolina Di Domenico és Saverio Raimondo (elődöntők)
Serena Rossi és Federico Russo (döntő)
2019 izraeli Tel-Aviv Ema Stokholma (elődöntők)
Flavio Insinna (döntő)
Federico Russo (összes adás)		 Ema Stokholma
2021 holland Rotterdam Ema Stokholma és Saverio Raimondo (elődöntők)
Gabriele Corsi és Cristiano Malgioglio (döntő)		 Carolina Di Domenico
2022 olasz Torino Gabriele Corsi, Cristiano Malgioglio és Carolina Di Domenico
2023 brit Liverpool Gabriele Corsi és Mara Maionchi Kaze
2024 svéd Malmö Mario Acampa
2025 svájci Bázel

Díjak

[szerkesztés]

Marcel Bezençon-díj

[szerkesztés]
Kategória Év Előadó Dal Zeneszerző(k)
Szöveg / zene 		Eredmény az Eurovízión Helyszín
Helyezés Pontszám
Zeneszerzői díj 2023 Marco Mengoni Due vite Davide Petrella, Davide Simonetta, Marco Mengoni 4. 350  Egyesült Királyság, Liverpool

OGAE-szavazás

[szerkesztés]
Kategória Év Előadó Dal Eredmény az Eurovízión Helyszín
Helyezés Pontszám
OGAE Song Contest Poll 2015 Il Volo Grande amore 3. 292  Ausztria, Bécs
2017 Francesco Gabbani Occidentali’s Karma 6. 334  Ukrajna, Kijev
2019 Mahmood Soldi 2. 472  Izrael, Tel-Aviv

ESC Radio Awards

[szerkesztés]
Kategória Év Előadó Dal Eredmény az Eurovízión Helyszín
Helyezés Pontszám
Legjobb együttes 2021 Måneskin Zitti e buoni 1. 524  Hollandia, Rotterdam

Galéria

[szerkesztés]

Lásd még

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Italy applied for 2011 Eurovision Song Contest! (angol nyelven). eurovision.tv, 2010. december 2.
  2. ↑ and finally... Italy is back with Raphael Gualazzi!! (angol nyelven). eurovision.tv, 2011. február 19.
  3. ↑ Italy: Diodato wins Sanremo 2020! (angol nyelven). eurovision.tv, 2020. február 9.
  4. ↑ Måneskin will represent Italy at the Eurovision Song Contest (angol nyelven). eurovision.tv, 2021. március 7.
  5. ↑ Congratulations ITALY: Måneskin win Eurovision Song Contest 2021 (angol nyelven). eurovision.tv, 2021. május 23.
  6. ↑ Turin, Italy, to host the 66th Eurovision Song Contest in May 2022 🇮🇹 (angol nyelven). eurovision.tv, 2021. október 8.
  7. ↑ Olaszország indulóinak listája. diggiloo.net. (Hozzáférés: 2009. június 24.)
  8. ↑ 1956-os olasz nemzeti döntő. natfinals.50webs.com. (Hozzáférés: 2009. június 24.)

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Olaszország_az_Eurovíziós_Dalfesztiválokon&oldid=27509952”